O'Neill & McMahon cikkében arról ír, hogy az ügyfélközpontúság és a tanulói populáció átalakulása lehetővé tette a tanuló-központú szemléletek elterjedését. A oktatást a tanuló autonómiáján túl az aktív, kreatív és kollaboratív tanulásra való ösztönzés jellemzi. A tanár szerepe ezáltal átminősül, szélsőséges esetben a tanár és tanuló közötti határvonal megszűnik.
Továbbgondolva ezt a szemléletet, azt állíthatjuk, hogy a káosz a tudásszervezés új közege, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.
A konstruktivista szemlélet szerint a tanulás értelem-teremtő tevékenység, a jelenségekbe mi magyarázzuk bele a jelentést. Ezzel szemben a káoszelméletek azt állítják, hogy az értelem a megfigyelőtől függetlenül létező mintázat. A tanulási folyamat így nem más, mint a látszólag rejtett mintázatok megvilágítása (Siemens, George: Connectivism).
Az információ szabad terjesztésének eszméje fájlmegosztás legkülönfélébb technológiai megvalósulásait tette lehetővé. A szabad szoftverek megjelenése, a tartalmak szabad felhasználása (vö. Creative Commons) ugyanezen eszmének a megnyilvánulásai.
A tartalmak megosztása nem etikátlan, jóllehet a tartalmak agresszív disztribúciója (lsd. spam, szórólap, a reklám bizonyos formái) antiszociálisnak tekinthető (Downes, 2004).
Downes szerint az internet megjelenése előtti szerveződési formák összeomlásának vagyunk szemtanúi. Ahol nincs szükség közvetítőkre (pl. újságírás, oktatás), ott megszűnnek a hozzá tartozó szerepkörök. A fogyasztó az előállítóval lép kapcsolatba direkt módon, az áttekinthetőség és nyomon-követhetőség új szabványai lépnek érvénybe. A passzív aktívvá válik. A mellőzött involválttá. Az új internet felhasználó elképzelhető, hogy soha nem fog szavazni, hiszen a szavazat teljesen mellékes akkor, amikor önmagad irányítója vagy (Downes, 2005 ).